Hevesi Tamást zenészként ismerte meg az ország valamikor a nyolcvanas években, tudják, Jeremy, Csíkos napernyő, slágerek a Névtelen Nulla zenekar élén. Aztán hat és fél évre eltűnt Magyarországról, no nem egyszerre, hanem szakaszosan ennyit töltött Ausztráliában, ahogyan blogunknak elmondta, hol három, hol kilenc hónapot töltött a világ túlsó felén. Szóval Ausztrália és az ausztrálok szakértője, ezt bátran elmondhatjuk.
És emellett a focihoz is ért valamennyit. A női U17-es válogatott szövetségi izéje, kapitánya vagy edzője, vagy mije - elfelejtettük megkérdezni a pontos titulusát –, emellett a Fradinál a felnőtt női focicsapat edzője. Mondhatnánk persze, hogy a női foci mégsem igazi, amatőr státuszban rugdossák a labdák kecses hölgyek – hogy Ausztráliában milyen kecsesek, azt itt láthatják –, de nem komoly a dolog. Viszont emellett Hevesi megszerezte az UEFA pro licenszes edzőképesítését, és NB I-es csapat kispadján is ült, igaz, az utolsó helyen REAC-cal nem tudott csodát tenni; a rákospalotaiak kiestek a magyar foci úgynevezett élvonalából.
MIndenestre azt elmondhatjuk, hogy Hevesi ért a focihoz és ért az ausztrálokhoz. És bő két óra múlvaazt is megtudhatjuk, mennyire ért a jósláshoz. Eddig jól áll: a csoport első fordulójának két meccséből egyet már eltalált: a hét közepi beszélgetésünkkor megmondta, hogy Ghána, ha csak egy góllal is, de megveri Szerbiát. Nos, nagyon reméljük, hogy a második tippje is bejön: az, hogy 1-1-es döntetlen lesz a németek elleni meccsünk. Eddig kétszer játszottunk velük, mindkétszer ők nyertek (alant a videók). Egyszer 3-0-ra, az emlékezetes 1974-es vébémeccsen (később világbajnokok lettek), majd 2005-ben a Konföderációs Kupán, akkor 4-3-ra győztek. Szóval javul a formánk, 31 év alatt kettővel jobb gólkülönbségig jutottunk, most még eggyel jobb már elég lenne.
