Az ausztrál labdarúgás a világ egyik legerősebbje, mondjon bárki bármit. Persze, lehet azon lovagolni, hogy hányadik helyen állunk a FIFA világranglistáján – egyébként a huszadikon, megelőzve például Svájcot, Elefántcsontpartot, Romániát, Csehországot, a strandfocista dánokat, a törököket és az angolok kivételével valamennyi brit csapatot –, és persze biztos, hogy a mi A-ligánkat nem ismerik annyian, mint az angolok B ligáját, de nem ez a lényeg.

Hanem az, hogy miközben más nemzetek honosított focisták és migrációban született tömegével próbálnak életben maradni – gondoljunk csak a németek utánpótlás csapataira, íme egy különös névsor U17-től U21-ig: Ümet Torpak, Shkrodan Mustafi, Ashkan Dejagah, Abu-Bakarr Kagbo, Bienvenue Basala-Mazana, Sukuta-Pasu, Savio Nsereko, Jerome Boateng, Dennis Aogo, Sami Khedira –, addig mi, mint pitypang az apró, szöszös szirmait, szórjuk a focistákat szerte a nagyvilágba. Nyolc olyan nemzeti válogatott van a világon, amiben pályára léptek ausztrál születésű legények – és nem is akármilyen eredménnyel.

Új válogatottja mezében a legjelentősebb eredményt minden kétséget kizárólag Anthony Seric (képünkön, értelemszerűen a piros kockás mezben) érte el.

Ő 1998-ban tagja volt a németeket és hollandokat is verő, végül világbajnoki bronzérmet szerző horvát válogatottnak (igaz, rosszindulatúan megjegyezhetnénk, hogy a képet némileg árnyalja: bár a 3-as számot kapta a kerethirdetéskor, Seric magán a világbajnokságon már nem lépett pályára, mind a hét meccset a kispadon ülte végig). Csak úgy mellékesen, itt a németek elleni 3:0-s parádé, az ilyesmit sosem rossz megnézni:

Szóval elmondhatjuk magunkról, hogy ha nagyon áttételesen, nagyon közvetve is, de van már egy világbajnoki bronzérmünk; keveseknek jött eddig össze, hogy világbajnoki dobogóra álljanak (hét ország nyert vébét, kilenc szerzett ezüstérmet, tizenkettőnek jött össze a harmadik hely, de az átfedések miatt összesen tizennyolc ország van, amely világbajnoki dobogó valamely fokán állhatott).

Az összesen 16 válogatott meccset játszó Seric nem az egyetlen, akit a horvát focinak adtunk (vissza, hiszen ők kivándorlócsaládban születtek). A nálunk Joey, horvátoknál Josipnak hívott Didulica négy meccsen védte a horvát kaput, Josip Simunic 76-szoros válogatott, a 2004-es Eb-n és a 2006-os vébén is lőtt gólt, csaknem 250 meccset játszott eddig a Bundesligában.

Nemcsak Horvátország, hanem Szerbia is kapott tőlünk válogatott játékost, igaz, csak egyet. A Melbourne-i születésű Szasa Ilics – aki a 2002-2003-as szezonban a ZTE játékosa is volt rövid ideig – többek között angol és skót csapatokban játszott, 181 felnőtt bajnoki és két válogatott meccsen védett.

Serichez hasonló eredményt egy angollá lett játékosunk ért el: az 1965-ben született Tony Dorigo 15-szörös angol válogatott volt 1989 és 1993 között, részt vett az 1990-es olaszországi vébén, ahol az angolok negyedik helyen végeztek. Klubjában a Leeds-szel az angol másodosztály megnyerése volt a legnagyobb eredménye angol bajnoki címet szerzett.

A holland Graeme Rutjes 1960-ban szintén Ausztráliában, Sydneyben született, és nagyjából Dorigóval egy időben, 1989-1991-ben volt az Oranje tagja. Összesen 13 válogatott meccsen játszott, védő létére egy gólt is szerzett.

A nagy generációnak nem volt tagja, de 2008 óta tizenkétszer játszott a görög válogatottban Avram Papadopoulosz, aki az Arisz Szaloniki és az Olympiakosz játékosa. Első válogatott meccsén a görögök legyőzték a cseheket. Klubjával görög bajnokságot és kupát is nyert, tavaly júliusban a Slovan Bratislava elleni BL-selejtezőn már a második percben gólt szerzett.

Ezenkívül adtunk két válogatottat a macedónoknak – Peter Taszevszkit és Szaša Ognenovszkit –, kettőt Libanonnak – a 20 meccsén egy gólt szerző Buddy Farahot és Michael Redát –, hármat Máltának: Peter Pullicino (22-szeres válogatott), John Hutchinson (4) és Emmanuel Muscat (6).

És a névsor tiszteletbeli tagja lehet Christian Vieri, aki bár Olaszországban született 1973-ban, néhány éves volt, amikor a családja kivándorolt Ausztráliába, és ott, a Marconi Stallions FC-ben kezdett focizni, akárcsak öccse, az olasz C-ligában még mindig játszó Massimilano (Max) Vieri.

3 komment

Címkék: magyar kapcsolat honosítás ausztrál foci válogatott játékosok

A bejegyzés trackback címe:

https://socceroos.blog.hu/api/trackback/id/tr522010195

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Artie 2010.05.18. 09:37:19

Bocsánat, nem ide való, de:

Nekem Sukerről és a 98-as vb-ről mindig Krézi Jenő jut eszembe, akinek ezen a vb-n Suker volt a kipécézett játékosa, aki szerinte szar volt.

1. Japán-Horvátország
Suker messziről kapura emel, Jenő: mit csinál, hova lövi!... Kapufa.

2. Hollandia-Horvátország
Suker befűzi a fél holland védelmet, majd gólt lő. Jenő: mit csinál, hova viszi, mit csinál, gól.

reader613 2010.05.18. 09:48:02

@Artie: ez hülyeség, Suker gólja előtt nem is vezette a labdát, hanem kapásból elrúgta a passzt a hosszúra. Lásd:

www.youtube.com/watch?v=AMl8n4wi3KM

Stefan Derrick 2010.05.18. 12:01:02

Dorigo angol első osztályt (ami ezután közvetlenül lett átkeresztelve Premier League-re) nyert a Leeds-szel 1992-ben, azaz "igazi" angol bajnok, többek között Eric Cantonával játszott együtt abban a csapatban. Azért nem mindegy.
Javaslom:
en.wikipedia.org/wiki/Leeds_United_F.C.
en.wikipedia.org/wiki/List_of_English_football_champions
en.wikipedia.org/wiki/1991%E2%80%9392_in_English_football