Az 1974-ben még csak 16 csapatos világbajnoki döntőbe jutott ausztrál csapat tagja volt – a videón az első ausztrál világbajnoki pontszerzést jelentő meccs összefoglalója –, egy 1967-es kupadöntőn mesterhármast szerzett. Hatvanegy válogatott tétmeccsén 25 gólt szerzett, ennél többet csak ketten lőttek a socceroosban. Ő volt az első felnőtt edzője a legendás ausztrál szövetségi kapitánynak, Frank Farinának. A most 64 éves Abonyi Attila, bár szurkol az ausztráloknak, nem vár továbbjutást a vébé legerősebb csoportjából, és megmondta, mi a különbség a magyar és az ausztrál foci között.

 

– Tízéves voltam, amikor a családommal az 1956-os forradalom leverése után elhagytuk az országot. 1957. május 10-én érkeztünk Ausztráliába. Otthon, mint mindenki más, fociztam, rúgtam a rongylabdát, de csapatban nem játszottam. Ez 1958-ban kezdődött, már Ausztráliában, akkor ez a 12 éves korosztály volt a legfiatalabb.

– Mikor derült ki, hogy az átlagosnál tehetségesebb, hogy érdemes a focira feltennie az életét?

– Én 15 évesen már bekerültem az első felnőtt csapatomba, ez a Melbourne Hungaria volt, amit, mint a nevéből is látszik, az ott élő magyarok alapítottak. A csapattal 1967-ben Victoria állam bajnokai lettünk, és egy 4-3-as meccsen elnyertük az ausztrál kupát is, én azon a meccsen egy mesterhármast lőttem. Azt viszont, hogy a focira tettem fel az életemet, nem mondhatnám, legalábbis nem abban az értelemben, ahogy ezt ma gondolják. Akkor még senki nem volt profi, mindenkinek melóznia kellett, a munka után lehetett csak játszani. A profi foci – és más sportok – csak az elmúlt évtizedben alakultak ki Ausztráliában, de ennek mára meg is lett az eredménye.

– A hatvanas-hetvenes években ezek szerint teljesen amatőr státuszban játszottak.

– Igen, és hát be kell vallanunk, hogy a hatvanas-hetvenes években nem a legjobb, legerősebb volt az ausztrál labdarúgás. A világ végén lévőnek, nagyon gyengének számított.

– Mégis kijutottak az 1974-es világbajnokságra, pedig az akkor még csak 16 csapatos volt (a videón néhány selejtező összefoglalója).

– Igen, nagyon harcosan kiverekedtük. bár szerencsénk is volt, de hát szerencse mindig kell a fociban. Nagyon nehéz és nagyon sok meccsünk volt. Először volt egy hatcsapatos selejtező Sydneyben, amit megnyertünk. Aztán oda-visszavágós meccsek jöttek. Előbb itthon megvertük Iránt 3-0-ra, és bár kint kikaptunk 2-0-ra, továbbjutottunk. Aztán Dél-Korea jött, az nagyon nehéz volt. Itthon 0-0 lett, kinn 2-2, de még nem számítottak az idegenben lőtt gólok, így jött egy harmadik meccs Hongkongban. Azt megnyertük 1-0-ra, így jutottunk ki a világbajnokságra, ahol a két Németországgal és Chilével kerültünk egy csoportba, utóbbiakkal sikerült döntetlent játszanunk.

– A pályafutása kezdetén gondolt arra, hogy egyszer világbajnoki résztvevő lesz?

– Én sokszor hallom emberektől, hogy gyerekként erre vagy arra vágytak, és ezt hogyan sikerült elérniük. Őszinte leszek: soha nem gondoltam ifiként még arra sem, hogy válogatott leszek, nemhogy vébére kijutok. Mindig egy hétre, egy meccsre gondolkodtam előre.

– Mikor, hogyan mutatkozott be a válogatottban?

–1967-ben játszottam első válogatott meccsemet, Skócia ellen, Melbourne-ben. Akkor három meccset játszottunk a skótokkal, Egy harmincfős nagyobb keretből válogattak ki húsz játékost mindegyik meccsre. Az első kettőn még a kispadra sem kerültem, a harmadikra viszont bekerültem a kezdőcsapatba. Sajnos viszont kikaptunk 2-0-ra.

– Később azért jöttek a gólok a válogatottban is, annyira, hogy az örökranglistán a 61 tétmeccsen lőtt 25 góljával a harmadik helyen áll. Milyen csatártípus volt?

– Nem voltam soha egy Kocsis Sándor, aki jól tudott fejelni, és nagy rúgásaim sem voltak. A tizenhatoson belül éreztem magam otthon, én a pontosságra mentem mindig, nem a nagy gólokra.

– Soha nem is akart más poszton játszani, mint csatárként?

– Nem, nem szerettem védekezni. Előre, mindig előre, ez volt az én jelmondatom.

– Volt más magyar származású játékos is a válogatottban?

– Egy magyar srácról tudok még, Füzes Péterről. Ő is 1967-ben került a válogatottba, a skót meccsen, de csak kétszer volt válogatott, bár nagyon sok klubmeccse volt. És voltak sokan, akik 18-20 évesen kerültek ki, otthon már fociztak, de válogatottak itt nem lettek.

– Viszont a nevekből úgy tűnik, az ausztrál focira nemcsak a magyar, hanem más közép- és kelet-európai kivándorlók is jelentős hatással vannak.

– Valóban, akkor is sok volt az európaias név, mint most. Csak akkor még tényleg európaiak voltak, olaszok, görögök, magyarok, jugoszlávok, sokan disszidáltak. Ma már második-harmadik generáció, akik általában csak a nevükben hordozzák a szülők, nagyszülők nemzetiségét. De azért akkor is jött sok angol és skót focista új életet, új karriert kezdeni. És hát összességében is a brit focistílus a meghatározó nálunk. Hiszen a harmincas, negyvenes években az angolok hozták a futballt Ausztráliába, és hiába voltak a közép-európai játékosok közül sokan, az angol hagyományok megmaradtak.

– Ma mi jellemzi leginkább az ausztrál focit?

– Szerintem általában elmondható, hogy a labdarúgásban a tudás és akarat a két legfontosabb. Nálunk az akarat mindig megvolt, a tudás viszont sosem lesz olyan erős, mint egy európai csapatnál. A magyar vagy a jugoszláv foci pont a másik véglet: tudás van, de akarat nincs. Akad ügyes játékos, de a fejben súlyos gondok vannak.

– Mit vár az ausztrál válogatott mostani vb-szereplésétől?

– Én Ausztráliának drukkolok, de szeretek őszinte lenni, és az igazat megvallva most úgy tűnik, nem tudnak továbbmenni. Szerbia nagyon készül, a németeket nem lehet megverni, Ghana az egyik legjobb afrikai csapata.

– Pedig, gondolom, a 2006-os világbajnokság után felfokozott az érdeklődés…

– Az tény, hogy nagyon komoly változások voltak, a 2006-os világbajnokság óta sokkal nagyobb figyelmet kap a foci. De így is nehéz, mert nálunk nem annyira meghatározó a sporton belül a labdarúgás szerepe, mint számos európai vagy dél-amerikai országban. Nincs dominanciája a futballnak, sok más sportág van, rögbi például nagyon népszerű. Azok viszont, akik odafigyelnek a focira, sajnos többségében tényleg azt gondolják, hogy ha 2006-ban továbbjutottunk, most is továbbmehetünk. Hiszen akkor sem hitte senki, hogy a horvátok ellen az utolsó meccsen megszerezzük az egy pontot. A japánokat viszont illet megverni, tőlük még a mi időnkben is ritkán kaptunk ki.

– Ki a mostani csapat legjobb játékosa?

– Óvatosan mondanám, hogy Harry Kewell. Ő ugyanis tényleg nagyon jó játékos, de nagyon sokszor sérült. Most is épp az előbb olvastam, hogy már az első dél-afrikai edzésen abbahagyta a munkát, mert van valami sérülése. Azt hiszem, egy meccsnél többet nem játszik ezen a világbajnokságon. Ha nem őt, akkor Tim Cahillt vagy a kapust Schwarzert említhetném, utóbbi, hallottam, nemrég a Fulhammel döntős volt az európai kupában, vagy miben. De általában is főleg az Angliában játszók nagyon jók.

– És ki volt a legjobb ausztrál kapitány? Hiszen most Pim Verbeeket sokan kritizálják, mondván, a csapat egyik leggyengébb pontja a szövetségi kapitány.

– Ausztráliában nagyon sokan mondanák erre, hogy Frank Farina, és nem is teljesen alaptalanul. Nagyszerű pályafutása volt, játszott Olaszországban, Angliában, Franciaországban, és ebben, hadd jegyezzem meg, nekem is volt némi szerepem, hiszen 17 éves korában én tettem be a Canberra Arrows felnőtt csapatába, aminek akkor én voltam az edzője. Edzőként is remek dolgokat ért el, hat évig volt szövetségi kapitány. Én mégis azt mondom, hogy a legjobb edző Ausztráliában Árok Ferenc volt, Frank Arok, ahogyan itt ismerik. Ő szintén hat évig vezette a válogatottat a nyolcvanas években, és az ő szakmai munkája volt a későbbi sikerek alapja.

 

Szólj hozzá!

Címkék: interjú vb2010 harry kewell ausztrál foci abonyi attila frank farina melbourne hungaria

A bejegyzés trackback címe:

https://socceroos.blog.hu/api/trackback/id/tr252037592

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.