Socceroos – ausztrál foci

Szombaton megszakadt a hétmeccses veretlenségi sorozatunk, az amerikaiak 3-1-re legyőztek minket az utolsó felkészülési meccsen. Az elkoptatott színházi közhely bölcsességében reménykedjünk, miszerint ha rossz a főpróba, jó lesz az előadás. Szóval inkább most legyen vége egy hétmeccsesnek – és kezdődjék egy másik akárhány meccses –, mint a németek ellen egy nyolcmeccsesnek.

Az amcsik sajnos már a negyedik percben vezettek Buddle góljával, aki a 31. percben újra megszerezte nekik a vezetést – a két gólja között ugyanis Tim Cahill a 19.-ben kiegyenlített. A meccs végén aztán, hiába szoktunk hozzá ahhoz, hogy az utolsó percekben mi lövünk gólokat, ezúttal kaptunk, a 90+4. percben Gomez góljával lett egyértelmű az amerikaiak győzelme. A meccs tudósítása és statisztikái szerint többet lőttünk, de bénábban, mint az amerikaiak, és sem a nyolc szögletünk, sem az 58 százalékos labdabirtokulásunk nem ért túl sokat. Szűk kétperces meccsösszefoglaló itt:

Szombaton az amerikaiakkal játssza a socceroos az utolsó felkészülési meccsét a világbajnokság előtt. Fél háromkor kezdünk Johannesburgban, a Ruimsig stadionban, ez a vébé előtti egyetlen meccs, ahol a végleges 23 világbajnoki résztvevőből válogathat Pim Verbeek. Az amerikaiak a legutóbbi felkészülési meccsükön, május 30-án, még otthon, 2-1-re verték a törököket, előtte négy nappal 4-2-re kikaptak a csehektől. Mi legutóbb a dánokat vertük, már itt, Dél-Afrikában, 1-0-ra.

Az amerikaiakkal sem játszottunk eddig túl gyakran, bár gyakrabban, mint a dánokkal. Ha hinni lehet az ausztrál szövetség statisztikájának, egy győzelem, két vereség és egy döntetlen a mérleg, tehát egyenlíthetünk, ha nyerünk. Egyetlen győzelmünk 1992-ben volt, értékét növeli - szerintem legalábbis -, hogy a világrekorder Bora Milutinovics vezette USA-t vertük 1-0-ra. Íme, annak a tizennyolc évvel ezelőtti győzelemnek - te jó ég, akik akkor születtek, mostanság érettségiznek - az összefoglalója:

Harminckét ország, harminckét (fél)meztelen lány: a vébé közeledtével a netet ellepik a szépséges, általában igencsak alulöltözött szurkolólányok, itt például 32 fotós galériával készülnek a jövő heti nyitányra, a lányokból minden fociblogunkra jut. A modellek között szépek és csúnyák egyaránt vannak, nem meglepő módon az egyik legszebb az ausztrál (vagyis a szexi szurkolóinkat bemutató videó alapján egy kicsit azért mégis meglepő, a focistalányok képei alapján viszont tényleg nem az).

Más dolog, hogy ez az ausztrál lány egy kicsit ismerősnek tűnhet a szépnek mondott  magyar lányokat ismerő olvasónak. Konkrétan is a "mi köze Kocsis Orsi imádnivaló csöcsbimbajának a kengurukhoz?" kérdéssel kaptuk a fotót tartalmazó linket. Nos, a bájos szurkoló tényleg hasonlít a 2005-ös playmate-választást közönségdíjasaként ismertté vált, majd valamelyik férfimagazin címlapján – és gondolom, belsejében is – pózoló Kocsis Orsolyára, legalábbis ha megnézzük ezt a közepesen felnőtt tartalmú fotót (és persze feltételezzük, hogy ez a hölgy tényleg ő):

Mi, itt a Föld túlsó oldalán, fejjel lefelé lógva azonban még így is egy kicsit bizonytalanok vagyunk. Nem tudjuk eldönteni, hogy egy ausztrál lány hasonlít-e a magyar Kocsis Orsolyára – akit rendkívül gátlásos lánynak mondanak, és aki már korábban is került olyan helyzetbe, hogy valaki, aki történetesen pornóvideózott, nagyon hasonlított rá –, vagy a magyar Orsi hasonlít-e az ausztrál lányra, netán a magyar Kocsis Orsi mellei ausztrálok-e, de még abban sem vagyunk biztosak, hogy egyáltalán, hogy is néz ki tényleg a magyar Orsi (abban viszont nem látunk kivetnivalót, hogy magyar lány legyen az ausztrál főszurker, hiszen mégis csak él arrafelé ötven-hatvanezer magyar, így a vébé résztvevői közül Szlovákia után, az USA-val holtversenyben Ausztrália a vébérésztvevők közül a legmagyarabb ország). Ami biztos: a tavaly nyári címlapfotó (plusz fotosop) szerint így. És Ön szerint, Drága Olvasó: ausztrál-e Orsi vagy sem?

Az ausztrál csapat az utolsó perces gólok csapata – emlékezhetünk, négy éve a japánok ellen a 84. percig vesztésre álltunk, aztán az olaszok a 95. percben ütöttek ki minket –, és Pim Verbeek is akklimatizálódott már annyira, hogy a kerethirdetést is elhúzza. De végül kiderült, kik maradnak. Meglepetés nincs, akik hazautaznak, talán nem is pakolták ki minden cuccukat a bőrönből. A 23-as vébékeret:

Kapusok: Mark Schwarzer (Fulham), Brad Jones (Middlesbrough), Adam Federici (Reading)
Hátvédek: Craig Moore (klub nélküli), Lucas Neill (Galatasaray), Luke Wilkshire (Dinamo Moszkva), Scott Chipperfield (Basel), David Carney (Twente), Mark Milligan (JEF United), Michael Beauchamp (Melbourne Heart)
Középpályások: Tim Cahill (Everton), Brett Emerton (Blackburn), Mark Bresciano (Palermo), Vince Grella (Blackburn), Brett Holman (AZ), Carl Valeri (Sassuolo), Mile Jedinak (Antalyaspor), Richard Garcia (Hull City), Jason Culina (Gold Coast United)
Csatárok: Harry Kewell (Galatasaray), Joshua Kennedy (Nagoya Grampus),  Dario Vidosic (Nürnberg), Nikita Rukavytsya (Twente)

Hazamegy tehát a két fiatal, James Holland és Tommy Oar, nem meglepő módon a bőséges felhozatalból két védő, S. Lowry és R. Williams, valamint a negyedik kapus, Galekovic. A 23-as keret legfiatalabbja így a 22 éves ukrán születésű csatár, Nikita Rukavytsya lett.

Az ausztrálok a végletek emberei: elsőként érkeztek Dél-Afrikába, viszont utolsóként adják le a végleges, 23 fős keretet. Pim Verbeek szövetségi kapitányt láthatóan nem izgatta, hogy június 1-jéig meg kellett volna ezt tenni, sem a FIFA, sem az ausztrál szövetség honlapján nincs még meg a világbajnokságon résztvevők névsora, és a Daily Telegraph ausztrál kiadása is azt írja, a socceroos az egyetlen, aminek nincs kerete. Hogy Verbeek ekkora taktikus-e, netán Emerton vagy Kewell sérülése miatt nem véglegesített, egyelőre nem tudjuk, de kicsit már aggódunk.

Addig is, míg el nem dől, kik indulhatnak harcba a németek, szerbek és ghánaiak legyőzéséért, gondűzőnek itt egy van két kis videó a keddi, történelmi dánverésről. Az első a meccs némileg hosszabb összefoglalója kapitányi értékelésekkel, a másodikon csak a történelmi győzelmet jelentő gól látható.

Ahogy előre várható volt, nem hozott gólparádét a dánok elleni edzőmeccsünk, de mi eggyel több gólt lőttünk, mint ők, konkrétan egyet, így nyertünk. A meccsről valószínűleg mindennél többet árul el a kapusok védési statisztikája: Schwarzernek kétszer kellett védenie, Andersennek is kétszer kellett volna, de a 71. percben nem sikerült, a gólunkat egy jobboldali támadás végén Kennedy szerezte. Az adatokból úgy tűnik, olyan parádés focigyilkolászás ment a pályán, amitől Mourinho is megnyalná mind a tíz trófeáját.

Fél háromkor kezdődik az Ausztrália-Dánia meccs. Eddig egyszer játszottunk egymással, 2007 februárjában 3-1-re a dánok nyertek. Van tehát miért visszavágni, bár valószínűleg ennek a meccsnek az eredménye csak a statisztikusoknak fontos, Verbeek mesternek inkább az, hogy kitalálja a meccs végére, melyik 23 játékos maradjon Dél-Afrikában.

Ők az öt idei felkészülési meccsükből négyet megnyertek (januárban 3-1 a lengyelek, 5-1 Szingapúr, 3-0 Thaiföld ellen, májusban pedig Szenegált verték 2-0-ra), és csak egyszer, márciusban az osztrákoktól kaptak ki 2-1-re. Mi veretlenül hoztuk az utóbbi öt meccset, amiből csak három volt idén (2-1 Új-Zéland ellen a múlt héten, 1-0 Indonézia ellen márciusban és 2-2 Kuvaittal januárban), tavaly októberben és novemberben pedig Omán vertük 2-1-re és 1-0-ra.

Mint már írtuk, Ausztrália a kemény férfiak hazája, a foci a kemény férfiak sportja. És, tettük hozzá, az elbűvülő labdabűvölőké is, de most nem ez a lényeg. Hanem az, hogy ahol kemény, vagy csábos, vagy erős, vagy szexis, vagy egyszerűen csak híres, gazdag férfiak vannak, ott a szép nők, bájos hölgyek, vonzó asszonyok, csinos menyecskék, csábító csajok, dögös leányok is felbukkannak sorra. Vagy a kemény, csábos, erős, szexis, híres, gazdag férfiak oldalán, vagy rajongóik leglelkesebb csoportjában – esetünkben hol máshol, mint a futballstadionok egyébként többségében férfiakkal tömött lelátóin.

Ismerjük az ezzel kapcsolatos közhelyes bölcsességet – mely közhelyes bölcsességekből a labdarúgás világa a labda gömbölyűtől a foci az a játék, amit huszonketten játszanak, és mindig a németek nyernekig olyan gazdag, mint a német csapata bevándorlókból –, miszerint a lelátókon mindig a braziloknak szurkolnak a legjobb csajok. De tudjuk, hogy van ez, ízlések és pofonok. Így aztán esélyt kínálunk azoknak, akiket a dél-amerikainál is délibb, ausztrál szépségek hoznak lázba. Videóösszeállítás a 2006-os vébé ausztrálszurkolóiból.

Harminchat évvel ezelőtt, 1974-ben volt először világbajnoki résztvevő Ausztrália. A socceroos tizenhárom meccset játszott, hogy ott lehessen a vébén – erről a torna egyetlen magyar résztvevője, Atti Abonyi itt mesél –, ahol az A csoportba került a házigazda NSZK, valamint az NDK és Chile mellé. A csapattól már a kijutás is nagy bravúr volt, így nem volt meglepő, hogy két vereséggel és egy döntetlennel estünk ki.

Első világbajnoki meccsünkön az NDK 2-0-ra, négy nappal később a másodikon az NSZK 3-0-ra vert minket (istenem, mi lett volna, húsz évvel korábban omlik a berlini fal...) Aztán az utolsó meccsen tét nélkül összejött egy Chile elleni 0-0, szóval pontot szereztünk, de gólt nem rúgtunk. A második legyőzőnk, a házigazda NSZK végül világbajnok lett, az NDK a nyolc közül nem jutott tovább.

Az 1974-ben még csak 16 csapatos világbajnoki döntőbe jutott ausztrál csapat tagja volt – a videón az első ausztrál világbajnoki pontszerzést jelentő meccs összefoglalója –, egy 1967-es kupadöntőn mesterhármast szerzett. Hatvanegy válogatott tétmeccsén 25 gólt szerzett, ennél többet csak ketten lőttek a socceroosban. Ő volt az első felnőtt edzője a legendás ausztrál szövetségi kapitánynak, Frank Farinának. A most 64 éves Abonyi Attila, bár szurkol az ausztráloknak, nem vár továbbjutást a vébé legerősebb csoportjából, és megmondta, mi a különbség a magyar és az ausztrál foci között.

– Tízéves voltam, amikor a családommal az 1956-os forradalom leverése után elhagytuk az országot. 1957. május 10-én érkeztünk Ausztráliába. Otthon, mint mindenki más, fociztam, rúgtam a rongylabdát, de csapatban nem játszottam. Ez 1958-ban kezdődött, már Ausztráliában, akkor ez a 12 éves korosztály volt a legfiatalabb.

– Mikor derült ki, hogy az átlagosnál tehetségesebb, hogy érdemes a focira feltennie az életét?

– Én 15 évesen már bekerültem az első felnőtt csapatomba, ez a Melbourne Hungaria volt, amit, mint a nevéből is látszik, az ott élő magyarok alapítottak. A csapattal 1967-ben Victoria állam bajnokai lettünk, és egy 4-3-as meccsen elnyertük az ausztrál kupát is, én azon a meccsen egy mesterhármast lőttem. Azt viszont, hogy a focira tettem fel az életemet, nem mondhatnám, legalábbis nem abban az értelemben, ahogy ezt ma gondolják. Akkor még senki nem volt profi, mindenkinek melóznia kellett, a munka után lehetett csak játszani. A profi foci – és más sportok – csak az elmúlt évtizedben alakultak ki Ausztráliában, de ennek mára meg is lett az eredménye.

Az Új-Zéland elleni kemény, ám győztes meccs után a fiúk repülőre szálltak, és – elsőként a világbajnokság résztvevői közül – tegnap már meg is érkeztek Dél-Afrikába. A gép szerda este szállt le a johannesburgi repülőtéren. Az eseményről megjelent hírek szerint a csapat egyetlen tagja sem nyilatkozott, mielőtt a fiúk felszálltak volna az őket az északi kertvárosba, Sandtonba szállító buszra.

A csapat eredetileg 30 fős keretét Pim Verbeek szövetségi kapitány csupán 28 fősre bővítette, ők mindannyian elutaztak. Vagyis csak itt, a vébé helyszínén derül ki, mely öt játékos nem maradhat a június elsejéig kötelező keretszűkítéskor. Noha ez azzal a veszéllyel jár, hogy a csapaton belül klikkek alakulnak ki, Verbeek kapitány láthatóan nem tart a csapatszellem esésétől.

A döntés egyébként azért is furcsa, mert a csapat addig már nem játszik meccset: a következő felkészülési találkozó a dánokkal éppen június elsején lesz, ausztrál idő szerint 22.30-kor, ami, ha jól számolunk, Dél-Afrikában 14.30-nak, magyar idő szerint pedig 13.30-nak szintén fél háromnak felel meg (és lesz még egy felkészülési meccsünk, 5-én az USA-val játsszunk). A helyszíni meccsforma tehát már nem befolyásolhatja Verbeek választását, de ezen nemigen lepődtünk meg: az argentinok és a franciák után a mi kapitányunk a mezőny egyik leggyengébbje.

Szerencse, hogy a pályára lépő tizenegyünk olyan remek, hogy Verbeek nélkül is boldogul. Még akkor is, ha történetesen a legnehezebb csoportba kerültünik. De erről majd legközelebb

Ausztrália a kemény férfiak hazája, a foci a kemény férfiak sportja. Egyrészt. Másrészt viszont Ausztráliában is fociznak az asszonyok, mit asszonyok, lányok, hölgyek. A Matildas, ahogyan ott becézik őket, szóval Matildék. Méghozzá nem is akárhogy – ha csak az eredményeiket tekintjük, azt is mondhatjuk: jobban, mint a férfiak.

Az első hivatalos meccsét 1979-ben játszó csapat (2-2 Új-Zélanddal, olyan ez arrafelé, mint nálunk az osztrák-magyar) a FIFA világranglista 14. helyén áll. A lányok is Amerikai Szamoa ellen aratták legnagyobb győzelmüket (22-0 még 1998-ban), viszont egy évvel korábban 9-1-re verte őket az Egyesült Államok.

De ami a rekordoknál fontosabb: a lányok 1995 óta négy világbajnokságon vettek részt, három éve negyeddöntőbe jutottak, ahol a későbbi ezüstérmes brazilok verték őket. Részt vettek két olimpián is, a 2004-esen szintén a negyeddöntőben estek ki (0-1 a svédekkel szemben). Háromszor nyerték meg az óceániai nemzetek tornáját, Ázsiában 1996-ban döntősök voltak.

És ha ez még nem lenne elég: 1999-ben megjelentették a Matildas Calendart, aminek köszönhetően azóta is gyakran úgy emlegetik őket: "Matildas? Aren't they those nude chicks?". Mert naná, hogy a fotókon a leglengébb bájaikkal igyekeztek kedvet csinálni az ozzie-knak (vagy ausziknak, kinek kedve szerint) a focihoz, vagy bárkinek az ozziek focijához. Nos, sikerült?

Dario Vidosic a neve alapján Vidukához vagy David Zdrilichez hasonlóan nem az angol börtöntöltelékek, hanem kelet-európai menekültek leszármazottjaként látta meg a napvilágot Ausztrália derűs – és az ózonlyuk miatt egyre derűsebb – ege alatt 1987 áprilisában. Ezenkívül azt érdemes tudni róla, hogy kedd estig négyszeres válogatott volt, a Nürnberg középpályása, és eddigi négy válogatott meccsén nem lőtt gólt. Most viszont megtört a jég, a szintén vébérésztvevő Új-Zéland elleni felkészülési meccs 57. percében ő egyenlített, miután Killen góljával már a 16. percben vezetett az ellenfél. A meccs igazi hőse mégsem ő, hanem Brett Holman volt, aki a 94. percben belőtte a győztes gólt, 2-1-es sikerrel vettük tehát a felkészülési meccset (összefoglaló angolul itt). Íme az összefoglaló, a technikás játék szerelmesei nehogy megnézzék, de az erőtől duzzadó, keménységet sem megvető férfia küzdelem hívei szeretni fogják.

Tizenöt-húsz éve olvastam valahol, talán Farkasházy Teddy Tivadar írta, hogy nem jók a gólösszefoglalók, mert olyanok, mint a pornófilmek: csak a lényeget mutatják, de olyan töménységben, hogy attól nem megjön az ember kedve, hanem elmegy. Nos, akkor itt most keménypornó következik, tizenegy ausztrál fiatalember 31-szer süti el alig több mint két percbe zsúfolva.

Az ausztrál labdarúgás a világ egyik legerősebbje, mondjon bárki bármit. Persze, lehet azon lovagolni, hogy hányadik helyen állunk a FIFA világranglistáján – egyébként a huszadikon, megelőzve például Svájcot, Elefántcsontpartot, Romániát, Csehországot, a strandfocista dánokat, a törököket és az angolok kivételével valamennyi brit csapatot –, és persze biztos, hogy a mi A-ligánkat nem ismerik annyian, mint az angolok B ligáját, de nem ez a lényeg.

Hanem az, hogy miközben más nemzetek honosított focisták és migrációban született tömegével próbálnak életben maradni – gondoljunk csak a németek utánpótlás csapataira, íme egy különös névsor U17-től U21-ig: Ümet Torpak, Shkrodan Mustafi, Ashkan Dejagah, Abu-Bakarr Kagbo, Bienvenue Basala-Mazana, Sukuta-Pasu, Savio Nsereko, Jerome Boateng, Dennis Aogo, Sami Khedira –, addig mi, mint pitypang az apró, szöszös szirmait, szórjuk a focistákat szerte a nagyvilágba. Nyolc olyan nemzeti válogatott van a világon, amiben pályára léptek ausztrál születésű legények – és nem is akármilyen eredménnyel.

Egy kis szubjektív válogatás a legjobb ausztrál gólokból.

Hát szurkol az ausztráloknak. Hogy miért? Mindjárt kiderül.

Nyilvános ugyanis a harminc csodálatos és csodatévő ausztrál focista névsora. Vagyis közülük persze majd csak 23-an lesznek, akik tényleg csodát fognak tenni – hogy mekkorát, arra majd egy későbbi posztban visszatérünk, szépen végigfejtegetve, miért lepjük meg 2010-ben Dél-Afrikában a civilizált világ foci által rajongó nagyobbik hányadát – a szűk egy hónap múlva rajtoló világbajnokságon. Most mindenesetre még harmincan vannak, harminc izmos, derék, nyalka ausztrál fiú, leszármazottai brit börtöntöltelékeknek, dél- vagy kelet-közép-európai menekülteknek.

Igen, igen, nyilvános az ausztrál válogatott harmincas névsora, a legifjabb fiunk, Thomas Oar (18 év) akár a fia lehetne a legöregebb Mark Schwarzernek (37). A listából kiderül, hogy a válogatottunk zöme Angliában edződik, kapusaink háromnegyede a világ legjobb bajnokságában – vagy annak másodosztályában – ügyeskedik, de további 8 mezőnyjátékos is a Premier Ligából vagy Championshipből jön a nemzeti lobogónkra szerencsére nem emlékeztető sárga-zöld mezt magára ölteni. Japán, orosz, norvég, holland, svájci, török, olasz, német bajnokságokban – valamint az Egyesült Arab Emírségek Al-Jazira csapatában – játszó legényeink mellett ketten vannak, akik az ausztrál foci színvonalát szeretnék elképesztő magasságokba emelni, de a keret tagja a 34 évesen jelenleg klub nélküli védő, a 47-szeres válogatott Craig Moore.

És ha már a válogatottban lejátszott meccsek számánál tartunk: a rekorder a már említett Mark Schwarzer. A Fulham legendás kapusa – aki Gera Zoli csapattársaként idén Európa Ligát nyerhet – 73 meccsel áll az első helyen, épp csak megelőzve a szintén Angliában, a Blackburnben játszó középpályást, Brett Emertont (72 meccs, 17 gól). A másik végletet a Reading kapusa, Adam Federici és az Aston Villa védője, Shane Lowry jelentik, akik még egyszer sem játszottak a válogatottban (de a már szintén említett ifi korrekorder Oar is csak egyszer).

No, ennyi előjáték után most jöjjön a névsor – méghozzá a Wikipediáról, az ugyanis informatívabb mind a jó pénzért eltartott nemzeti hírügynökségünknél, de még a FIFA honlapján lévő névsornál is –, később pedig majd írunk a legfontosabb játékosokról részletesen is.

Név	Születési dátum (életkor)	Klub	Válogatottság (gólok)
Kapusok
Mark Schwarzer	6 October 1972 (1972-10-06) (37)	Fulham	73 (0)
Brad Jones	19 March 1982 (1982-03-19) (28)	Middlesbrough	1 (0)
Adam Federici	31 January 1985 (1985-01-31) (25)	Reading	0 (0)
Eugene Galeković	12 June 1981 (1981-06-12) (28)	Adelaide United	4 (0)
Védők
Scott Chipperfield	30 December 1975 (1975-12-30) (34)	Basel	63 (12)
Lucas Neill	9 March 1978 (1978-03-09) (32)	Galatasaray	53 (0)
Craig Moore	12 December 1975 (1975-12-12) (34)	Free agent	47 (3)
Luke Wilkshire	1 October 1981 (1981-10-01) (28)	Dynamo Moscow	40 (2)
Jade North	20 August 1982 (1982-08-20) (27)	Tromsø	28 (0)
David Carney	3 November 1983 (1983-11-03) (26)	FC Twente	23 (3)
Michael Beauchamp	8 March 1981 (1981-03-08) (29)	Al-Jazira	19 (1)
Mark Milligan	4 August 1985 (1985-08-04) (24)	JEF United	9 (1)
Rhys Williams	14 July 1988 (1988-07-14) (21)	Middlesbrough	3 (0)
Shane Lowry	12 June 1989 (1989-06-12) (20)	Aston Villa	0 (0)
Középpályások
Brett Emerton	22 February 1979 (1979-02-22) (31)	Blackburn Rovers	72 (17)
Mark Bresciano	11 February 1980 (1980-02-11) (30)	Palermo	52 (11)
Jason Čulina	5 August 1980 (1980-08-05) (29)	Gold Coast United	46 (1)
Vince Grella	5 October 1979 (1979-10-05) (30)	Blackburn Rovers	42 (0)
Tim Cahill	6 December 1979 (1979-12-06) (30)	Everton	37 (19)
Brett Holman	27 March 1984 (1984-03-27) (26)	AZ	29 (1)
Carl Valeri	14 August 1984 (1984-08-14) (25)	Sassuolo	19 (0)
Nick Carle	23 November 1981 (1981-11-23) (28)	Crystal Palace	12 (0)
Mile Jedinak	3 August 1984 (1984-08-03) (25)	Antalyaspor	9 (0)
Richard Garcia	4 September 1981 (1981-09-04) (28)	Hull City	5 (0)
Dario Vidošić	12 April 1987 (1987-04-12) (age 23)	Nuremberg	4 (0)
James Holland	15 May 1989 (1989-05-15) (age 20)	AZ	4 (0)
Thomas Oar	10 December 1991 (1991-12-10) (18)	FC Utrecht	1 (0)
Strikers
Harry Kewell	22 September 1978 (1978-09-22) (31)	Galatasaray	45 (13)
Joshua Kennedy	20 August 1982 (1982-08-20) (27)	Nagoya Grampus	18 (6)
Scott McDonald	21 August 1983 (1983-08-21) (26)	Middlesbrough	15 (0)
Nikita Rukavytsya	22 June 1987 (1987-06-22) (22)	FC Twente	2 (0)